Városunk legrégibb oktatási intézménye, az „Öregiskola“ 95 éves lett!

Gútának a XX. század elején több, mint ezer iskolaköteles lakosa volt, ennek ellenére a községben 1918-ig mindössze 16 osztályban folyt az oktatás. Ezért, valamint az 1921-es nyolc éves iskolakötelességről szóló törvény, a magas népszaporulat és a XIX. században épült fiú- és leányiskola állapota miatt is szükségessé vált gútai iskolarendszer fejlesztése. A helyi önkormányzat már 1923-ban kérvényezte egy új polgári iskola megépítését, de – anyagi források hiányában – a tervek elfogadására csak 1925-ben került sor. A döntés legfőbb támogatója Palkovich Viktor, esperes plébános, az iskolaszék elnöke volt. A kétemeletes modern iskolaépület és a hozzá tartozó szolgálati lakások a korabeli cseh iskolaépítészet stílusjegyeit viselték. Az építkezés teljes költségét a község vállalta, melynek fedezetét egy 3 millió koronás kölcsönből biztosította.

Az intézmény első igazgatója Molnár János volt. A tantervben magyar nyelv, irodalom, történelem, földrajz, néprajz, hittan, később pedig honvédelmi ismeretek tantárgyak szerepeltek. A háború alatt a polgári iskola épülete hadikórházként működött. A háború után 1945 szeptemberében csak szlovák iskolát nyitottak Gútán. A magyar tanítókat anyagi kárpótlás nélkül elbocsátották és az iskolákban a szlovák nyelv lett a kötelező. Az 1949/50-es iskolaév áprilisában újra magyar tanítási nyelvű osztályok alakultak és az ötvenes években hozzávetőleg 500-550 gyermek tanult az intézményben. Az 1961-es tanévtől a Május 1. utcán (ma Iskola utca) felépült az új iskola is, így az „öreg“ Pionír utcai Kilencéves Alapiskola mellett megnyílt a másik magyar alapiskola is a gyermekek előtt. Az önállósult intézmény első igazgatója Földi Lajos volt. Az iskola azon kevés épületek közé tartozott, amely átvészelte az 1965-ös árvíz levonulását, de egy évig így is szünetelt a tanítás. A környékbeli kisiskolák megszüntetése miatt a 70-es évek végén tovább gyarapodott az intézményt látogatók száma, a 80-as és 90-es években pedig már 16-17 osztállyal működött az iskola. Elmondható, hogy ezek az évek jelentették az iskola fénykorát. Sajnos az egyre csökkenő születési ráta az Öregiskolát is negatívan érinti, és ez már a kétezres évek elején előrevetíthető volt.

Az elmúlt 95 évben sok minden történt. Számtalan diák látogatta az iskolát, és ma is a világ minden táján találkozhatunk egykori diákokkal, akik büszkén mondják, hogy ebben az iskolában kezdték meg tanulmányaikat. 95 év az bizony több, mint egy emberöltő, ezalatt volt háború, rendszerváltozás, anyagi nehézségek, a megszűnés is fenyegette az intézményt, számos átalakuláson esett át, de ma is szilárdan áll. Ez nem csak a stabil alapnak és erős falainak köszönhető, hanem annak, hogy mindig voltak lelkes és elkötelezett emberek, akik szívükön viselték az iskola sorsát, kiváló és magas színvonalú oktatatás nyújtó tanári kara, remek diákjai és nem utolsó sorban a szülők, akik bizalmat szavaztak az intézménynek.

Az iskola vezetése, volt és jelenlegi diákjai és a pedagógusok méltó ünnepséggel tisztelegtek a nagymúltú intézmény előtt és egy igazán színvonalas gálaműsorral készültek. PaedDr. Kacz Jenő, az intézmény igazgatója ünnepi beszédében elmondta, hogy egy-egy évforduló a visszaemlékezések pillanata is, az Öregiskolában pedig van mire emlékezni, hiszen a 95 év 1140 hónap, amiből 850 hónap telet el tanítással. Körülbelül 1 600 000 tanítási órán 3600 tanuló tanulta itt a betűvetést, olvasást, számolást, sajátította el a fizika, kémia, biológia alapjait, tanult irodalmat, nyelveket. Halász Béla, Gúta polgármestere maga is szívesen emlékszik az iskolában töltött diákévekre, hiszen rendkívül erős alapot kapott itt. Méltatta az iskola tanárait és valamennyi alkalmazottját, hiszen a tanulók sikerei nem csupán a saját képességeiket dicsérik, hanem a közösség erejét és az oktatás minőségét is.

Az ünnepség az iskolában folytatódott, ahol a régi tablók, emlékkönyvek, tankönyvek, taneszközök kiállítását is megtekinthették az érdeklődők. A fogadáson pedig volt diákok és tanárok együtt elevenítették fel a sok szép emléket, mindazt, ami a nagy múltú intézményhez köti őket. 

Fotó: archív, Vadkerti Neszméri Csilla